Örkény István Tóték című műve a magyar irodalom egyik legzseniálisabb alkotása, amely a groteszk műfaján keresztül mutatja be az emberi kiszolgáltatottságot és a hatalom természetét. Az 1966-ban megjelent kisregényből a szerző később világsikerű drámát is írt.
Íme a mű részletes elemzése és összefoglalása:
1. A történet alaphelyzete
A második világháború idején járunk, egy csendes hegyi faluban, Mátraszentannán. Itt él a köztiszteletben álló Tót Lajos tűzoltóparancsnok feleségével, Mariskával és lányukkal, Ágikával. Fiuk, Gyula, a fronton harcol.
A család levelet kap Gyulától: parancsnoka, az idegileg teljesen tönkrement Varró őrnagy, kéthetes szabadságát náluk kívánja tölteni. Tóték abban a reményben fogadják be, hogy ha a kedvében járnak, az Őrnagy cserébe megvédi fiukat a fronton (például áthelyezi egy biztonságosabb irodai munkára).
2. A hatalom és az abszurditás
Az Őrnagy megérkezése után a ház nyugalma teljesen felfordul. Az Őrnagy álmatlanságban szenved, és kényszeres cselekvéssel próbálja elnyomni háborús traumáit: dobozokat hajtogat.
-
A dobozolás: Ez a mű központi szimbóluma. Az Őrnagy elvárja, hogy a család éjt nappallá téve vele együtt gyártsa a kartondobozokat. Az értelmetlen munka a totális diktatúra metaforája, ahol a kisember önként mond le a szabadságáról és pihenéséről a túlélés reményében.
-
A testi megalázkodás: Tót parancsnoki tartása zavarja az Őrnagyot, ezért arra kényszeríti őt, hogy a sisakját a szemébe húzva járjon. Így Tót – szó szerint és átvitt értelemben is – nem látja a valóságot, és nevetséges figurává válik.
3. A tragikus irónia
A mű egyik legfontosabb szerkezeti eleme a Postás alakja. Ő az egyetlen, aki tudja az igazságot: Gyula már az Őrnagy megérkezése előtt elesett a fronton. A Postás azonban a “rossz híreket” egyszerűen nem kézbesíti, mert szeretné megkímélni a családot (vagy mert ő maga is zavart elméjű).
A tragédia magva: Tóték egy halott fiúért áldozzák fel minden emberi méltóságukat, és válnak egy őrült zsarnok szolgáivá.
4. A robbanás és a végkifejlet
A család tűrőképessége végtelennek tűnik, egészen az utolsó pillanatig. Amikor az Őrnagy búcsúzás után váratlanul visszatér (mert elmaradt a vonata), Tót Lajos eléri a töréspontot. Kimegy a kertbe, és a dobozoláshoz használt margóvágóval négy egyenlő részre vágja az Őrnagyot.
Amikor Mariska megkérdezi: “Háromba vágtad, Lajos?”, ő csak annyit felel: “Négybe. Nem volt elég?”
5. Miért “groteszk”?
Örkény meghatározása szerint a groteszk olyan látásmód, amelyben a félelmetes és a nevetséges, a tragikus és a komikus elemek elválaszthatatlanul összefonódnak.
-
Nevetséges: Ahogy a család a budi mögött guggolva várja az Őrnagyot, vagy ahogy zsebkendőbe fojtják az ásításukat.
-
Félelmetes: Az a lelki terror, amellyel az Őrnagy uralma alá hajtja őket, és a tudat, hogy mindez hiábavaló.
A mű utóélete
A drámát 1967-ben mutatták be a Thália Színházban, Latinovits Zoltán (Őrnagy) és Szirtes Ádám (Tót) felejthetetlen alakításával. 1969-ben Fábri Zoltán rendezett belőle filmet Isten hozta, őrnagy úr! címmel, amely a mai napig a magyar filmművészet egyik alapköve.